Állítólag vonzódunk a drámákhoz. Ha pihi van az életünkben, rögtön gyártunk egyet, melynek forgatókönyvéről azt állítjuk, hogy semmi közünk hozzá. Ezt nem én írtam. Hülye lennék ilyen sz@rt írni magamnak: magánéleti válság, munkahely elvesztése, cukorbetegség...

Mi van akkor, ha veszem a bátorságot, és átülök a rendezői székbe? Merthogy állítólag ezt a darabot a szabad akarat színpadán játsszák. (Tényleg? Háát...reméljük.) Akkor nézőpontot váltottam, és nagyon bátor vagyok, ugyanis az ember semmitől nem fél annyira, mint az ismeretlentől. Sokszor azért fekszünk vissza komfortzóna pocsolyánkba, mert ismerős. Milyen idióta név: komfort...Nem is mindig kényelmes. Nem is vagyok benne elég szabad. Nincs is elegendő pénzem, elismertségem a keretei közt. És még millió dolgot nem ad, de egyet igen. Az ismerősség érzetét.  

Jól hangzó szövegek tucatjai jelennek meg a Facebookon nap mint nap: Csak a változás állandó. (Hülye, ki akar folyamatos változásban élni?) Minden fejben dől el, változtathatsz! (Ez se látta még közelről a főnökömet, az anyósomról/férjemről/ gyerekemről/szomszédomról/ a körülményeimről nem is beszélve!) Aztán itt van a csúcsok csúcsa: Minden változás valami jobbhoz vezet. (Ezt meg ki mondta neked? Munkahelyet változtattam, ott meg leépítések kezdődtek. Ez a jobb neked? Hát nooooormális?)

Akkor most mi van? Hát ez az. Mi van akkor, ha hátralépek, és kivonom magam a pánikszituból? Mi van akkor, ha a próba kedvéért munkahipotézisnek elfogadom, hogy választhatok, és ezt a kísérlet idejére nem kérdőjelezem meg? Akkor az van, hogy az addig blokkolt életenergia egy picit megmozdul, megmozdul vele együtt az a halvány gyanú, hogy közöm van életemhez. Még nem kerül teljesen a kezembe az irányítás,de már feltehetek egy fontos kérdést: Mi lenne, ha......? Ha a "ha" ott van, akkor jó. A kellemesebb gondolatok jobb érzésekhez vezetnek. Ha sikerül ezt a pozitív fókuszt egy - egy alkalommal 16 másodpercig fent tartani, azzal már testi szinten is nagyon komoly rendeződést érhetünk el, így egészségi állapotunkért is tettünk valamit. Ahogy gondolkodunk, úgy érzünk, ahogy érzünk, úgy sugárzunk, ahogy sugárzunk, úgy vonzunk. Meglehet, eleinte ez csak apró dolgokat jelent: váratlan könnyebbséget a munkánkban,egy kis biztatást, egy futó mosolyt valakitől, de élhetőbb tőle az életünk. A sok kicsi hozhatja a nagyot... Miért ne?