Stayin' Alive...de hogyan?
Tudom, régi a szám, de a címe minden életpillanatban aktuális. Hogyan maradhatunk életben? Lehet-e életnek nevezni azt, amit élünk, vagy csak vegetálunk? Munka, mire hazaérsz, éppen kitört rajtad a zombi apokalipszis, némi csipsz, pattogatott kukorica, sör és egyebek társaságában letottyansz a tévé vagy a számítógép elé...Hiszen megérdemled....egész nap szívsz, mint a torkos borz....ez jár. Ez a minimum. ...és várod a hétvégét, aztán a szabadságot, és így múlnak el a napok, hetek, hónapok, évek...Így múlik el az élet. Tök jó, hogy már szerda van, az már majdnem péntek, és akkor ott a szombat! Így folyik el az életenergia az életidővel együtt. Egyre kisebbnek érezzük azt a kört, ahol még kifejthetünk bármiféle hatást, ahol az akaratunkat érvényesíthetjük, ahol még meg tudjuk mutatni, kik vagyunk és mi lakozik bennünk VALÓJÁBAN. A rossz hír, hogy némi kényelmetlenségbe kerül ezen változtatni.
A jó meg az, hogy nem lehetetlen. Amit elsőként "kézbe vehetünk", az a testünk. Egyre több edzőterem van, ahol munkaidő után szeretettel, vidámsággal, társasággal várják az érkezőt. Aki odamegy, mindenkinek van valamilyen története, melyek egy-egy elemében akár magunkra is ismerhetünk. Így, egymást motiválva sokkal könnyebb elhagyni a gyilkos komfortzónát.