Boldogabb akarsz lenni? Írd át a programod!
Átírjuk a programunkat?
Boldogok akarunk lenni, jobban akarunk élni testi, lelki, szellemi szempontból. Ennek azonban útját állják az akár több évtizedes megrögzött rossz fizikai, érzelmi, gondolkodási szokásaink. Minden esetben sok múlik a szokásainkon, hiszen így szól a bölcsesség is:”Aki tettet vet, szokást arat; aki szokást vet, jellemet arat; és aki jellemet vet, sorsot arat.” Az ok egyszerű. A logika nem változtat az érzelmeken – például a negativitáson –, de a cselekvés igen. Bruce Normantől származik az a megállapítás, miszerint „újfajta cselekvésbe nem tudjuk beleérezni magunkat, de egy újfajta érzésbe belecselekedni igen”. (Zig Zigler motivációs író Viszlát a csúcson c. könyvéből származik az idézet.) Aki regisztrál a Sonja Lyubomirsky boldogságkutató munkássága alapján elindított (ingyenes!) Boldogságprogramba, a szokások tanulás révén való megváltoztatásának útján találja magát. A program első hónapja például a háláé volt. „Házi feladat” annak a sok jónak az észrevétele, lejegyzése, ami körülvesz bennünket, megtörténik velünk.
„Ugyan miért is lehetnék ma hálás, egy ilyen szörnyű napon?”
Nyilván a hálatelt gondolkodás kialakítása nem megy egyik napról a másikra, de már a kérdésfeltevés is más irányba tereli a szomorúsággal, lehangoltsággal teli gondolatokat. Ahogy először a háláról való gondolkodás, majd a hálaadás is szokássá válik. „Ha a hála szemüvegén keresztül tekintesz az életre, az egész élet megtelik kegyelemmel”- mondja Brandon Bays írónő. Ez a már kialakult gondolkodási szokás eredményét jelenti. Ehhez viszont meg kell történnie a címben jelzett „programátírásnak”.
Mit történik hálaadáskor?
Nem kérünk, hanem megköszönünk. Nem a rosszra, a problémára fókuszálunk, hanem a jóra, a bennünket gazdagító történésekre. Az események kereteit megváltoztatjuk, a fő kérdés az lesz: Mi ebben a jó nekem? Csökken a stresszhormonok szintje, nő az önbizalom. Vannak akik ezt úgy fejezik ki, hogy szilárdabban állnak a lábukon, nagyobb lesz az úgynevezett „életbiztonságuk”. Ez érthető is, hiszen ha már ennyi jó történt velem, akkor stabil helyem van az életemben.